Hírek

Százéves fennállását ünnepelte a Sárvári Református Egyházközség

2026.10.30

Hálaadó istentisztelettel ünnepelte megalapításának 100. évfordulóját október 10-én a Sárvári Református Egyházközség. A megtelt templomban felidézték a gyülekezet történetének meghatározó eseményeit, Kondora István polgármester emléklapot adott át, és felavatták a centenárium tiszteletére állított kopjafát. Az ünnepség közös ebéddel és szeretetvendégséggel zárult.

Hálaadó istentisztelettel ünnepelte megalapításának 100. évfordulóját a Sárvári Református Egyházközség október 10-én. A centenáriumi alkalomra megtelt a református templom, ahol a gyülekezet tagjai, egyházi és közéleti vezetők, valamint meghívott vendégek közösen emlékeztek vissza az elmúlt évszázad meghatározó eseményeire. Az ünnepségen felidézték a közösség történetét, emléklapot adtak át, és felavatták a jubileum tiszteletére állított kopjafát is.

A centenáriumi istentiszteleten részt vett Ágh Péter és Strompová Viktória országgyűlési képviselő, Kondora István polgármester, dr. Máhr Tivadar alpolgármester, Várhelyi Tamás plébános, Fábián András káplán, Pethő Attila evangélikus lelkész, valamint az Őrségi Református Egyházmegye vezetősége.

A sárvári presbitérium tagjai közül jelen volt Dohi Zsolt főgondnok, Kiss-Somogyi Judit gondnok, továbbá Dohi János, dr. Dudus Balázs, Nagy Péter, Páll Tibor, Sánta Barbara és Vajda András presbiter. Az ünnepségen részt vett Ozsváth Ervin, Pőcze Gertrúd és Urbán Eszter pótpresbiter is.

Hálaadás az elmúlt száz esztendőért

A hálaadó istentiszteleten Szentpály-Juhász Imre református lelkipásztor hirdetett igét. A liturgiában Hodánics Péter zalaegerszegi lelkipásztor, Szentgyörgyi László esperes és Benke Botond teológushallgató működött közre.

Szentpály-Juhász Imre 1991 és 1998 között, celldömölki szolgálata mellett látta el a sárvári gyülekezet lelkipásztori feladatait. Igehirdetésének egyik alapjául a Zsidókhoz írt levélnek azt a részletét választotta, amely a sárvári református templom mennyezeti kazettáján is olvasható:

„Mert nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

A lelkipásztor emellett János első levelének harmadik fejezetéből is idézett.

Beszédében hangsúlyozta az Istenhez tartozás, a hálaadás és a hitből fakadó kitartás jelentőségét. Arra biztatta a gyülekezet tagjait, hogy ne csupán a jelen nehézségei és a látható körülmények határozzák meg gondolkodásukat, hanem hittel és bizalommal tekintsenek a jövőre.

Szentpály-Juhász Imre párhuzamot vont Celldömölk, Sárvár és Etyek között is. Sárvári szolgálati ideje alatt épült fel a gyülekezeti központ, jelenlegi szolgálati helyén, Etyeken pedig ugyancsak egy új gyülekezeti központ építését készítik elő.

Az igehirdetést követően a zalaegerszegi kórus szolgálata gazdagította az ünnepi alkalmat.

Száz év történetét idézték fel

Szentgyörgyi László sárvári lelkipásztor, az Őrségi Református Egyházmegye esperese történelmi visszatekintésben foglalta össze a gyülekezet elmúlt száz esztendejének legfontosabb eseményeit.

Az előadást vetített képek kísérték, amelyeket a gyülekezeti tagok felvételeiből és az egyházközség archívumában fennmaradt fényképekből Szentgyörgyi Annamária állított össze.

Szentgyörgyi László kiemelte, hogy a gyülekezet történetének jelentős fordulópontjai gyakran emberpróbáló időszakokra estek. A közösségnek többször rendkívül nehéz körülmények között kellett megőriznie hitét és biztosítania fennmaradását.

1926 előtt a sárvári reformátusok az Egyházasrádóci Református Egyházközséghez tartoztak. A zalaegerszegi és a sárvári társegyházak 1926-ban saját erejükből közös anyaegyházat hoztak létre Zalaegerszeg–Sárvári Református Egyház néven. A két közösség első közös lelkipásztora Fekete Károly lett, aki 1939-ig szolgált.

Ezt követően Szíj Rezső látta el a sárvári missziói segédlelkészi feladatokat 1947-ig. Az ő javaslatára vásárolta meg a gyülekezet a Vármellék 7. szám alatti ingatlant, egy korábbi esztergályosműhelyt, amelyet gyülekezeti teremként használtak.

A közösség létszáma 1948-ban, a szórványban élő reformátusokkal együtt, mintegy 150–200 fő volt. 1947. november 1-jétől rövid ideig dr. Nádasdy Gábor szolgált a gyülekezet lelkipásztoraként.

1949-ben Törzsök Jenő kezdte meg sárvári szolgálatát. Ebben az időszakban a gyülekezet létszáma elérte a 400 főt.

A megszűnés veszélyétől a templomépítésig

A gyülekezet történetének egyik legnehezebb időszaka 1966-ban következett el. Az egyházmegyei közgyűlés ekkor a sárvári közösséget életképtelennek minősítve annak megszüntetését tervezte.

A gyülekezet azonban fennmaradt. 1969. december 1-jétől Nádasdy Lajos celldömölki lelkipásztor, a pápai egyházkerület levéltárosa látta el a sárvári szolgálatot. Feladatait 1991-ben Szentpály-Juhász Imre celldömölki lelkész vette át.

Az 1990-es években új korszak kezdődött a közösség életében. A jelenlegi templom és gyülekezeti központ építésének alapkőletételi ünnepségét 1995. szeptember 3-án tartották.

Az elkészült gyülekezeti központot 1998. október 10-én szentelték fel, bár az építési munkálatok még 2000 végéig folytatódtak.

Időközben, 29 év után ismét helyben lakó lelkipásztora lett az egyházközségnek Szentgyörgyi László személyében, aki jelenleg az Őrségi Református Egyházmegye esperesi tisztségét is betölti.

A történelmi visszatekintés bemutatta, hogy a sárvári református közösség az elmúlt évszázadban a létszámbeli és szervezeti nehézségek ellenére is képes volt megújulni, és saját templommal, valamint gyülekezeti központtal gazdagodott.

Emléklapot adott át Sárvár polgármestere

A hálaadó istentisztelet végén Kondora István polgármester köszöntötte a százéves Sárvári Református Egyházközséget.

A városvezető a gyülekezet egykori és jelenlegi tagjai iránti tiszteletének kifejezéseként emléklapot nyújtott át Szentgyörgyi László lelkipásztornak.

Az ünnepi istentisztelet a Himnusz közös eléneklésével zárult.

Jubileumi kopjafát avattak a templomnál

A centenáriumi ünnepség részeként a gyülekezet egy új emlékjellel is gazdagodott. Dohi Zsolt főgondnok és Kiss-Somogyi Judit gondnok leleplezte a presbitérium által állíttatott jubileumi kopjafát.

A kopjafa Páll Balázs alkotása, amelyen a hálaadó istentisztelet alapigéje olvasható.

A jubileumra a gyülekezet tagjai közösen készültek. A kert- és tereprendezési munkálatok jelentős részét Dohi János és Gömbös Gyula végezte el.

Szilvási Teréz és Szentgyörgyi Veronika egy-egy úrasztali terítőt ajánlott fel, Gömbös Gyula pedig bibliatartót készített az Úrasztalára.

A presbiterek és a gyülekezet tagjai közül sokan segítettek a templom takarításában, az ünnepi istentisztelet előkészítésében és a szeretetvendégség megszervezésében is.

A jubileumi együttlét közös ebéddel és szeretetvendégséggel ért véget.

A Sárvári Református Egyházközség tagjai a centenáriumon nemcsak az elmúlt száz esztendőért adtak hálát, hanem a közösség jövőjére is előretekintettek. Ahogyan Szentgyörgyi László lelkipásztor fogalmazott:

„Az Istennek terve volt és terve van velünk.”

További híreink