Az 1956-os forradalom hősei utat mutatnak nekünk

2021.10.25

Október 22-én emlékeztünk az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulójára Sárváron, az ünnep szónoka Ágh Péter országgyűlési képviselő volt, aki kiemelte, hogy amikor 1956 előtt fejet hajtunk Sárvár hőseit sem szabad elfelednünk. Mindig büszkének kell lennünk azokra, akiknek a szíve együtt vert az országéval. A sárváriak hazaszeretete kiállta a bátorság próbáját.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából szervezett városi megemlékezés a köztemetőben kezdődött. Török István, 1956-os mártír sírjánál Szabó Zoltán alpolgármester, dr. Szijártó Valéria címzetes főjegyző és Varga Jenő önkormányzati képviselő helyezte el az önkormányzat koszorúját a családtagok és a Magyar Nemzetőrség Török István nevét viselő Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetségének képviselői jelenlétében.

Egy - egy koszorú került Mezőfi Géza rendőrtiszt, 1956-os forradalmár sírjára és a megtorlás idején Sárvár környékén menekülő és agyonlőtt diákok, Simon Zoltán és Sándor Béla 1956-os mártírok sírjára is.

Az Ady Endre utcai 1956-os emléktáblánál folytatódott a megemlékezés, ahol a Sárvári Koncertfúvószenekar közreműködésével Szabó Zoltán alpolgármester és dr. Szijártó Valéria címzetes főjegyző koszorúzott.

A sárvári Kossuth téren Ágh Péter országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet, aki felidézte a forradalom helyi eseményeit. Abai Imre plébános alakját, aki fontos szerepet vállalt abban, hogy az 1956-os forradalom vérontás nélkül menjen végbe Sárváron, mégis megkínozta és 12 év börtönre ítélte a kommunista rezsim. Ágh Péter családja történetén keresztül is érzékeltette hallgatóságával, hogy milyen kegyetlen a kommunista rezsim.

Ágh Péter országgyűlési képviselő emlékező beszédében elmondta, hogy anyai dédapját malenkij robotra hurcolták el, de nem ért el a kényszermunka célpontjára, a Szovjetunióba. Egyik hazatérő társa beszélte el az itthon maradottaknak, hogy valahol Romániában élve meszet öntöttek rá. Anyai nagyapja Csepregen volt 1956-ban nemzetőr, a forradalom után letartóztatták, és Kistarcsán raboskodott.

„Akkor, amikor már azt hittük, hogy soha többé nem történhet ilyen. 15 évvel ezelőtt, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján mégis megtörtént. Szüleim a békés megemlékezésre utaztak fel Budapestre. Szombathelyen koszorúztam az ünnepségen, amikor édesanyám síró hangon hívott fel és mesélte el mi történik éppen velük a fővárosban.

Az azonosítószám nélküli rendőrök az Astoria irányába szorították a tüntetőket, akik összekeveredtek az ottani békés nagygyűlés résztvevőivel. Könnygáz, gumilövedék, erőszak. Ez volt az osztályrésze azoknak, akik ott voltak. Ezt mesélte el a könnygáztól sírva, a telefonban édesanyám is. Ennek lett áldozata például Révész Máriusz képviselőtársam, akit a szemtanúk elmondása szerint a rendőrök lőttek fejbe gumilövedékkel akkor, amikor – képviselői igazolványát felmutatva – erőszakosságukért kérdőre vonta őket. A rendőrök – eszméletlen állapotában – később is bántalmazták: eltört a lapockája, és a feje is megsebesült. Így járt Vértesaljai László jezsuita szerzetes is. Ártatlanul és békésen viselkedett, mégis besodorták a pajzsok elé, majd a következő felkiáltások hangzottak el a pajzsok mögül: „Húzzátok be a papot!”. Miután ez megtörtént, ütlegelni és rugdosni kezdték. Megtaposták a kezében tartott nemzeti zászlót is, amelyet Vértesaljai később a templomában kiállított. Cs. Attilának a szemét lőtték ki, aki munkaképtelenné vált, az így kialakult depresszió az öngyilkosságba taszította 2013-ban.

A magyar történelem rendszerváltás utáni legsötétebb napjává vált 2006. október 23-a. Miután kiderültek a hazugságaik vérbe fojtották a békés megemlékezést a forradalom 50. évfordulóján, hogy mentsék a hatalmukat miután tönkretették az országot. Dédapám mész általi halála, nagyapám rabsága, szüleim menekülése 2006-ban az Astorián volt a harmadik megtapasztalása annak, hogy milyen a kommunista terror.

Azaz mire képesek az ő örököseik. Ma már ezt sokan inkább elfelejtenék. Magyarország azonban nem engedhet meg magának még egy ilyen korszakot, hiába akarnak visszatérni, hiába viselnek bármilyen álarcot! Ne hagyjuk, hogy visszatérjen a múlt! A 65 évvel ezelőtti események szereplői utat mutatnak, amely előre vezet, nem hátra…

Az 1956-os hősök álmait nem feledve együtt nagy dolgokat értünk el már eddig is. Visszaszereztük a nemzeti szuverenitásunkat, talpra állítottuk a gazdaságunkat, kimásztunk az adósrabszolgaságból, megerősítettük a nemzeti kultúránkat, a nemzeti identitásunkat, gyarapítjuk a családokat. Építjük a falvainkat, a városainkat, az adók csökkenek, a bérek lépésről lépésre emelkednek és a világon sok helyen hivatkozási pont a családtámogatási és otthonteremtési rendszerünk.

Sok még a feladat, de napról napra erősödünk. Most megvan az igazi esélyünk arra is, hogy beváltsuk forradalmárok álmait egy gyarapodó Magyarországgal. Az 1956-os forradalom hősei azt üzenik nekünk: Előre, ne hátra!” – mondta az országgyűlési képviselő.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából szervezett városi megemlékezésen a Pedagógus Női Kar és Sárvári Koncertfúvószenekar működött közre. A városi és a megyei önkormányzat, a pártok és a civil szervezetek képviselői megkoszorúzták Abai Imre plébános emléktábláját is.

További híreink

Kiemelt híreink

Tájékoztató a hulladékszállítás rendjéről

2021.01.07

Bővebben...

Észrevétel bejelentése

Jelezze nekünk, ha megoldásra váró üggyel találkozott Sárváron!

Sárváriaknak

Turistáknak