Hírek

Akkor maradhatunk szabadok, ha nem félünk az előttünk álló vészterhes időktől

2022.10.25

Eső áztatta október 22-én Sárvárt, így az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulója alkalmából tartott városi megemlékezésre a ZeneHázában került sor az ünnep előestéjén. A hagyományokhoz híven a város vezetői a köztemetőben kezdték az emlékezést, lerótták tiszteletüket az 1956-os sárvári hősök sírjainál.

Az október 23-i megemlékezésre Sárváron a nemzeti ünnep előestéjén került sor. A sárvári önkormányzat a hozzátartozókkal közösen a Soproni úti köztemetőben megkoszorúzta a sárvári 1956-os mártírok sírjait, elsőként Török István 1956-os sárvári vértanú, a forradalom győri eseményeinek egyik vezetője emléke előtt tisztelegtek. A sírkövén álló felirat örök érvényű üzenet az utókornak: “Pro Patria Az ő hősi áldozata neveljen minket önzetlen hazaszeretetre!”.

Aztán Mezőfi Géza, a felkelők mellé állt sárvári rendőrtiszt sírjánál rótták le kegyeletüket Kondora István polgármester, Dr. Máhr Tivadar és Szabó Zoltán alpolgármesterek, valamint dr. Szijártó Valéria címzetes főjegyző, jelen volt Varga Jenő önkormányzati képviselő is. Egy koszorú került a megtorlás idején Sárvár környékén menekülő és agyonlőtt diákok, Sándor Béla és Simon Zoltán, sírjára is. Ezt követően a főtér sarkán lévő 1956-os emléktáblánál helyezték el az emlékezés babérjait.

Az ünnepi megemlékezésre a Zeneháza színháztermében került sor. Ünnepi beszédet mondott Vámos Zoltán, a Vas Megyei Kormányhivatal főispánja. – A 66-ik évfordulóra emlékezünk ma közösen. A 66-ik évfordulóra, de mindössze a 33-ik alkalommal. Gondoljunk csak bele, hogy micsoda kettősség ez. 33 éven keresztül az a nagy nemzeti pillanat, amelyet ma oly büszkén ünneplünk és ami történelmileg talán a legközelebb áll hozzánk, hiszen apáink és nagyapáink is átélhették, oly sok időn át pusztán a magyar emberek lelkében gyújthatott gyertyát ezen a napon – kezdte beszédét Vámos Zoltán, majd hozzátette, ha szüleink, nagyszüleink nem őrzik meg a szívükben a szabadság apró lángjait, akkor ma mi sem emlékezhetnénk 1956 hőseire, a pesti srácokra vagy akár a korabeli sárvári események alakítóira.

Vámos Zoltán főispán arról is szólt, hogy nem kizárólag az értelmiség őrizte magában és adta tovább apáról fiúra 1956 üzenetét 33 éven keresztül. Szinte minden családnak meglett a saját 1956-os története. Majd kiemelte: az 56-ot követő 33 évnek a legnagyobb tanulsága az volt, hogy a magyarok szabadságát fizikailag korlátozni ugyan lehet, de a lelkünkből kiűzni soha.

„89 óta szintén 33 év telt el. Azóta magától értetődő természetességgel öltözünk ünneplőbe október 23-án, beszédekben emlékezünk a hősökre, piros-fehér-zöldbe öltöztetjük utcáinkat és tereinket. A mai nap tökéletes alkalom arra, hogy köszönetet mondhassunk elődeinknek, hogy van miért és van mire emlékeznünk… Apáink és nagyapáink megfizették a mi szabadságunk árát. Tartsunk önvizsgálatot, hogy mi képesek és hajlandóak vagyunk - e megváltani gyermekeink és unokáink szabadságát. Mert illúzió azt gondolnunk, hogy mi megúszhatjuk az áldozatvállalást. Még akkor is, ha a modern kor más típusú áldozatokat követel tőlünk. Helytállást egy folyamatosan értéktelenedő világrendben, elviselni járványokat, gazdasági válságokat, energiakrízist. Amely utóbbiak egy olyan nagyhatalmi játszma következtében kialakult háborús konfliktusból fakadnak, amiből Magyarországnak - és erre ezeréves történelmünk bőséggel megtanított minket -ki kell maradnia… Magyarságunk, nemzeti és kulturális szuverenitásunk megőrzése ma ugyanúgy feladatunk és kötelességünk, mint volt évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt élt elődeinknek.” – szólt Vámos Zoltán.

A főispán Bibó István, az 1956-os események államminiszterének örök érvényű sorát idézte: „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” Majd folytatta: és valóban – akkor maradhatunk szabadok, ha nem félünk az előttünk álló vészterhes időktől, hiszen évezredes kultúránk és annak európai, keresztény bölcsője rég nem látott kihívásokkal szembesül. Az értékválság, amely végigsöpör kontinensünkön könnyen mindent felforgató viharrá változhat.

„De amíg nekünk olyan szilárd horgonyaink vannak, mint az 1956-os hősök, Nagy Imre, Mindszenty József vagy Abai Imre, addig nincs okunk a félelemre. Ők hitték és higgyük el mi is: Nagyszerű dolog magyarnak lenni, nagyszerű dolog sárvárinak lenni. És nem azért mert könnyű. Sosem volt és sosem lesz az!  A mi történetünk nem így van megírva. De mégis, szilárdan kell bíznunk abban, hogy sorsunk, bármely megtépázott pillanatában is éljünk történelmünknek, arra hív minket, hogy élő tanúsága legyünk nemzetünk élni akarásának és törhetetlen szabadságvágyának. Ezt a hitet kívánom mindannyiunknak a következő 33 évre!” – mondta el Vámos Zoltán, a Vas Megyei Kormányhivatal főispánja.

A megemlékezésen ünnepi műsort adtak a Sárvári Tinódi Gimnázium diákjai, felkészítő tanáruk Dr. Kovácsné Simon Viktória volt. Majd a pártok és társadalmi szervezetek a Szent László - templom falánál, Abai Imre sárvári plébános emléktáblájánál helyezték el koszorúikat. Október 23-án szentmisén emlékeztek meg Abai Imre mártíromságáról. 

További híreink