Hírek

Ünnepi összeállítás készült március 15-e alkalmából

2021.03.15

1848 hősei megtanítanak bennünket arra, hogy kitartással és tenni akarással mindent el tudunk érni életünk során – fogalmazott Haller Ferenc, a sárvári TDM igazgatója március 15-i ünnepi beszédében, melyet a Sárvári Televízió közvetített.

Március 15-én a városi ünnepség elmaradt, helyette egy ünnepi összeállítást készített a Sárvári Televízió. Ünnepi beszédet mondott Haller Ferenc, a Sárvár Tourist & TDM Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, a korábbi évek ünnepi műsoraiból pedig egy válogatás készült.

 

Haller Ferenc ünnepi beszédében a '48-as forradalom hőseiről és a jelenkor hőseiről emlékezett meg.

 

Kedves ünneplő Sárváriak!

Rendhagyó az időszak!

Rendhagyó a megemlékezés!

És rendhagyó a beszéd is!

Egy dolog viszont örök. A tisztelet! Tisztelet a bátraknak! Tisztelet a hősöknek!

 

A 173 évvel ezelőtt élt hősök mellett azonban a mai hősökről sem szabad megfeledkeznünk.

Hiszen míg a márciusi ifjaknak országunk szabadságáért kellett megküzdeniük 1848-49-ben, addig a kor emberének a pandémiás helyzettel, az ezzel kapcsolatos félelmekkel, korlátozásokkal kell farkasszemet néznie, küzdeni a saját és családtagjai egészségének megtartásáért.

Ez, ha csak a 12 pontra tekintünk a bátor magyar forradalmároknak sikerült. Gondoljunk például a sajtószabadságra, a törvény előtti egyenlőségre vagy az unióra. És ahogy minden harc, sajnos ez is sok áldozattal járt, de függetlenségünket visszakaptuk.

Ehhez kell nekünk is rengeteg erő és kitartás, hogy ezt a mostani küzdelmet is minél hamarabb átvészeljük.

 

Ezért van szüksége a jelenkor hőseinek, a frontvonalban dolgozóknak is még egy kis bátorságra és kitartásra. Ezek az emberek a szabadságharcosokhoz hasonlóan élen járnak az önzetlenségben, hogy munkájukkal átsegítsenek mindenkit ezen a nehéz időszakon.

Hálával tartozunk a ’48-as forradalom hőseinek, akiknek a mai szabadságunkat köszönhetjük. Ugyanakkor a mai hősökről sem szabad megfeledkeznünk, hiszen a korlátozások ellenére mindent megtesznek azért, hogy a rendhagyó mégis normális mederben tudjanak zajlani a mindennapjaink.

 

A frontvonalban dolgozó emberek mindennap egy csodát tesznek ezzel, de ez elmondható mindannyiunkról, hiszen ahogy Deniz a „Csoda” című számában is énekli

 

Ha még nem láttál csodát most mesélek párat

Mert létezik olyan mit a szemeddel láthatsz

De lehet még látni a csodát csak figyeld

Egy anyuka a kezében szatyrokat cipel

Mert 8 óra munka után hazamegy és vacsorát főz

így nagy meccsen győz

Bár érmet nem kap, de ő is egy hős.

Csoda, hogy a mentős, tűzoltó, rendőr

életeket ment és lemond a pénzről

Az igazi hős nem Superman vagy Batman

A csoda ott él benned és bennem

Nem kell, hogy megmentsd az egész világot

Megteszik úgyis sok filmben a sztárok.

 

Ezért valamennyiünk nevében hatalmas köszönet jár nekik. A teljesség igénye nélkül a pedagógusoktól kezdve, a bolti eladókon át az egészségügyi dolgozókig mindenkinek, aki bármilyen aprósággal hozzájárul, ahhoz, hogy ebben az időszakban, ha máshogy is, de élni tudjunk és minél előbb túl tudjunk együtt lépni ezen a világjárványon.

Nekik szól Presser Gábor „Neked írom a dalt” című mindig aktuális slágere is.

 

Hé, te, aki az utcán újságot árulsz

És ötkor kelsz, zötyögsz villamoson, és

Éjjel tanulsz és fáj a szemed,

S a fáradtságtól a könnyed kicsordul,

Adj egy percet nekem az életedből!

Hé, te, aki nappal a dolgodat végzed,

Géped vezeted s hajtod magad

S embert gyógyítasz s gyereket tanítsz

S este fáradtan várod az álmodat,

Te is adj egy percet az életedből!

Hogy ezen időszakon túllegyünk apró dolgok, csodák összessége tud átlendíteni mindannyiunkat. Természetesen fontos a hit és a gondviselés is, hiszen a szabadságba vetett hit nélkül mit sem ért volna a forradalmárok lelkesedése, amely apró csodákkal, megerősítést nyert.

Gondoljunk csak arra, ha Vasvári Pál nem gesztikulál olyan hevesen Petőfiék lakásában Petőfi sétabotjával, akkor a szurony nem áll bele az ajtófélfába és mutat éppen Bécs felé.

Vagy, ha a forradalmárok nem „terveznek újra” és a bécsi hírek hallatára az eredetileg március 19-re azaz József napra tervezett forradalmat nem indítják el előbb.

Vagy, ha Landerer nem javasolja a nyomda elfoglalását („Én az erőszaknak ellen nem állhatok”) és megérzése alapján nem szerez be előre a megszokottnál háromszor több papírt, szintén másképp alakultak volna az események.

Ugyanúgy, ha Petőfi nem tudta volna a nyomdában fejből lediktálni a Nemzeti Dalt a nyomdásznak, vagy, ha Táncsics a kiszabadításának és a forradalom izgalmainak hatására nem alszik el egy szállodai szobában, ezáltal nem jelenik meg a Bánk bán színházi előadásán és Laborfalvi Róza nem improvizál és nem pont akkor csókolja meg Jókait és tűzi a szíve fölé a kokárdát.

 

A végtelenségig lehetne sorolni, aminek pont úgy és akkor kellett úgy történnie, ahogy történt. Mi ez, ha nem az isteni gondviselés. Apró csodák, apró jelek, amelyek mind megerősítették a márciusi ifjakat, hogy jókor vannak jó helyen és amit tenni szeretnének hazájukért, az bizony helyes.

Ez akkoriban sajnálatos módon háborút jelentett, amely rengeteg vérontással járt. Ugyanez a helyzet most is, hiszen egy modern kori háborúval nézünk szembe. S bár ennek a harcnak a miértjét és a végkifejletét nem tudjuk, mégis tegyük a dolgunkat egymásért, és Hazánkért. Akkor mielőbb túl leszünk ezen a nehézségen, mint felmenőink. S bárhogy alakul is az életünk, bármit is teszünk, a lelkiismeretünk tiszta, hogy amit ki lehetett hozni ebből a helyzetből, azt megtettük.

Ahogy a Republic együttestől is hallhatjuk:

 

Ezt a földet választottam

Ezt a Napot úgy akartam

Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet

Ezt a földet választottam

Ezt a Napot úgy akartam

Minden álmot, minden képet

Minden arcot, minden szépet

 

Hazánkért, a családjainkért most is tennünk kell, mégpedig olyan formában, hogy rájuk és embertársainkra is vigyázunk, amíg szükséges, hiszen

 

A nagy szavak bár szépek

de senkiért még semmit nem tettek

de az, aki, az életedért akár a halállal szembe néz.

Döntsd el te, melyik mennyit ér!

Egy csillag vagy

Tizenötmillióból

a fényünk összeér

Egy csillag vagy

Tizenötmillióból

Neked ez mennyit ér?

Mondd, neked mit jelent, hogy annál nagyobb szeretet nincs

Mint ha másokért önként adnád az életed...

 

Írja a Kowalsky meg a Vega egyik zeneszámában. Ahogy tették ezt értünk elődeink is az 1848-49-es forradalom idején büszkén mondhassuk mi is Petőfivel:

 

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át

A múltnak tengerén, ahol szemem

Egekbe nyúló kősziklákat lát,

Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

Európa színpadán mi is játszottunk,

S mienk nem volt a legkisebb szerep;

Úgy rettegé a föld kirántott kardunk,

Mint a villámot éjjel a gyerek.

 

És ez a legfontosabb, hogy egy ilyen nehéz időszakban összetartsunk, ami sajnos őszintén, nekünk magyaroknak néha nehezen megy, viszont ’48 hősei megtanítanak bennünket arra, hogy kitartással és tenni akarással mindent el tudunk érni életünk során. Ezért is nem feledhetjük el őket soha, valamint nem tekinthetünk csak hagyományként, tradícióként egyik legnagyobb nemzeti ünnepünkre és annak szereplőire, hanem próbáljuk meg őszintén és tiszta szívből átérezni, hogy mekkora dolgot is tettek értünk és országunk jövőjéért a forradalmárok és próbáljuk meg örökségüket még ha nehéz is, de méltó módon tovább vinni.

 

Szepsy Eleonóra versével zárom megemlékezésemet:

 

Nemzetiszín kokárdával

Ünnepelünk e napon.

Itt díszlik a szívem fölött,

Büszke vagyok rá nagyon.

Régen volt. A fiatalok

szabadságot akartak,

Jobb életet mindenkinek...

Énekeltek, szavaltak.

Szabadságharc lett belőle,

Odaveszett sok élet...

A hősökre emlékezünk,

Nekik zengjen az ének.

 

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, jó egészséget kívánok! Vigyázzunk egymásra!

 

A március 15-i ünnepi összeállításban közreműködött a Sárvári Oratórikus Kórus, Monostori Patrik és a Ma'mint 'Ti Színjátszó Csoport.

További híreink