Díszpolgárok

Németh Mihály (1926 -2018)

Németh Mihály 1926. július 8-án Sárváron született, és itt is hunyt el 2018. augusztus 10-én. 1952-től a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mestere Szabó Iván. 1958-ban diplomázik. 1968-ig a fővárosban alkot, ekkor visszaköltözik Sárvárra. 1968-ban Medgyessy-plakettel tüntetik ki. 2006. augusztus 20-ától Sárvár Díszpolgára. Egyéni stílusú köztéri szobrai mellett kisplasztikákat készített.

„...a hitem soha nem cseréltem,

csak az egyszerű titkokra,

az arányra figyeltem,

hogy látni megtanuljak,

szépet és igazat hazudjak.”

(Németh Mihály)

Németh Mihály szobrász. Szobrász és nem szobrászművész, hisz művész az sok van, de szobrász az kevés – hallottuk tőle gyakorta. Ő szobrász volt, igazi szobrász, a legjobbak közül!

Miska bácsinak megadatott az idős kori összegzés és kiteljesedés lehetősége. Így ennek a szerencsés időszaknak a város és intézményei közvetlenül is élvezhették a hozadékát. Néha Elmentett, néha meg Terpeszkedett. Elmentette életművének egy jelentős részét a nagybetűs VÁR északkeleti bástyájában és gyönyörű kőszobrait a bástya előtti téren, terpeszkedett a Darabontok házában és a szeretett egykori iskolák falai között.

Másfél évtizedes Budapesti tartózkodásától eltekintve, mikor is a Képzőművészeti Főiskolára járt és művészként dolgozott a fővárosban, mindig is Sárváron élt és alkotott. Számára ez a város jelentette az életet, az alkotáshoz elengedhetetlen ihletet adó aurát, mely nélkül a művészi termékenység nem létezik. A szeretett szülőváros (a Medius Mundus) még a pesti tanuló, művésszé váló években is állandóan vonzotta, majd visszahívta és haláláig fogva tartotta és csinált belőle jó értelemben vett vidéki szobrászt.

A szülőföld, Sárvár iránti vonzalmáról így vallott egy régebbi írásában: „az a bizonyos hat betű egy olyan látvány nekem, hogy még ma is egy kiterített újságlapból azonnal a szemembe ötlik. Furcsa dolog, de ha Pestről jövök haza, még mindig gyerekes öröm fog el, ha Devecser után a felszálló vasutasok szájából meghallom az első nyakatekert szavakat és Celldömölk után már képtelen vagyok ülve maradni. Ezek a dolgok mindent végtelenül egyszerűvé tesznek nekem, és a nagy mellébeszélések korában egy ilyenfajta „szűkszavúság” még hasznos is lehet. Sárvár nekem a Centrum, Vas megye már az egész ország.”

1968 óta Sárváron élt és alkotott Németh Mihály. Itt született, itt is töltötte gyermekkorát, a kortárs szobrászat legidősebb nemzedékének karakteres művészetű tagja. Eredetileg festőnek készült, mint fiatal lakatos a szombathelyi Járműjavító képzőművészeti körében ismerkedett meg a művészet alapjaival. 1952-ben tehetséges munkásfiatalként került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol szobrászként szerzett diplomát Szabó Iván tanítványaként.

Németh Mihály szobrász.

A hazai művészek közül Medgyessy Ferenc volt rá a legnagyobb hatással. Alkotásaiban felismerhető a Medgyessy-tradíció, ám művei jellegzetesen egyéniek. „Sokan mondják, hogy Medgyessyt követem. Ez az igazság. Nagyon szeretném követni és nagyon szeretnék hozzáférni azokhoz az időtlen, egyszerű titkokhoz, amit a szép emberi test őriz, s amit az archaikus korban tisztán ránk hagytak. A debreceni óriás, Medgyessy jól látta, hogy egy szép tőmondatban sokkal több erő van, mint egy cikornyás bővítettben.”

Számos alkotása található Sárváron és szerte az országban, köztéri alkotásainak száma több mint százra tehető. Nagyra értékelte nyolcvanadik születésnapjára a várostól kapott díszpolgári címet, mélyen meghatotta a gesztus. Valódi ajándéknak tekintette életműve egy jelentős részének a sárvári várban való elhelyezését. Szerencsére másoknak is fontos volt, hogy művei megtalálhatták méltó helyüket a Nádasdyak által 1588-1615 között épített bástya rusztikus, dongaboltozatos kazamatáiban. Az ott véglegesen elhelyezett szobrok, kisplasztikák, plakettek ugyan nem adnak teljes képet a mester életművéről, de annak jelentős momentumait mégiscsak érzékeltetik. Sokoldalúságáról tanúskodnak a Gimnázium lépcsőházában és annak folyosóján, valamint a Barabás György Szakközépiskolában bemutatott alkotásai.

A műfaji változatosságról árulkodnak remek fotói, idős korára elsajátította a digitális fotózás minden csínját-bínját. Szobrászrajzai és rajzos versei különleges helyet foglalnak el művészetében. Csendes líra, érzékenység, kifejezőerő és mély érzelmi töltés árad belőlük.

Miska bácsi alkotásai nem igényelnek magyarázatot, részei életünknek, őrzik alkotójuk emlékét köztereinken, belső tereinkben, gyűjteményekben.

Mi az ő emlékét őrizzük szívünkben örökre!

Sárvár Város Önkormányzata